Talán minden nő életében van egy olyan férfi, akit sosem kaphat meg. Akiről ábrándozunk, akire vágyunk és akit tökéletesnek látunk. Valljuk be, imádjuk az elérhetetlen dolgokat. Úgy szeretnénk kinézni, mint egy szupermodell retusálás után. Úgy szeretnénk viselkedni, hogy egyszerre tűnjünk intelligensnek, viccesnek és kedvesnek. Lényegében a tökéletességre törekszünk, megszállottan hajszoljuk a felépített ideálokat, s nincs ez másképp a férfiak terén sem....

Az én életemben Márk volt az elérhetetlen férfi. Lehengerlően jóképű, kék szemű, mosolyával hódító, igazi két lábon járó bugyi nedvesítő volt. Az ilyen férfiak általában nem azért elérhetetlenek, mert közömbösek vagyunk a számukra, sőt, általában előszeretettel kettyintenek bárkivel, aki jobban néz ki mint egy ogre. Ezek a férfiak érzelmileg elérhetetlenek. Ott vannak az életünkben, kedvesek de persze kellően közömbösek is ahhoz, hogy sose lehessünk biztosak semmiben velük kapcsolatban. Gyakran eltűnnek, de kifinomult érzékük van hozzá, hogy akkor bukkanjanak fel az életünkben egy üveg pezsgővel, mikor épp kezdtük elfelejteni őket. Sajnos a felbukkanást hamarosan újabb eltűnés követi, függetlenül attól, hogy megadtuk-e nekik amiért jöttek, avagy sem. 

Már a létezéséről is megfeledkeztem, mikor egy késő délután e-mailt küldött nekem. Sosem történt köztünk több egy lopott csóknál, szívem és gyomrom mégis összeszorult a levél láttán. Több mint egy éve nem láttam, de ott kísértett az álmaimban, a titkos fantáziálásaimban. Vagy ezerszer eljátszottam a gondolattal, milyen lenne ha megkeresne, ha elhívna egy randevúra, ha viszonozná a szerelmem.... Ez most nem fantázia volt, inkább valóra vált álom. "Csütörtökön a városban leszek és rád gondoltam. Jó lenne beszélgetni, meginni egy üveg pezsgőt.... Megváltoztak a dolgok, kész vagyok elköteleződni és szeretnék tenni ezért..." Öröm és félelem kavargott bennem. Hihetek neki, vagy csak le akar fektetni? Végül persze elmentem, hiszen azóta ábrándoztam erről, mióta először megláttam. 

Ott állt előttem. Elhatároztam, hogy közömbös leszek. Annyiszor törte már össze a szívem tudtán kívül. Számtalanszor ölelt át gyengéden, csókolt meg, aztán tűnt el az életemből. Nem érdemli meg, hogy kedves legyek vele. - Nem találtál más idiótát a városban, aki elszórakoztat? - köszöntem. - Csak a Te társaságodra vágytam - mondta, s ezzel el is tűnt belőlem minden dac. Tökéletesnek tűnik, mintha lenne egy varázsigéje, amit ha kimond, a hatalmába kerít, megbűvöl és rabul ejt. Mire feleszméltem, egy tó melletti üdülőházban voltunk. Egyszerre mondtunk ki szavakat és rengeteget nevettünk. Tökéletes volt. Már beesteledett, mire elkezdtünk nézni egy filmet. Elhúzódtam, de Ő a mellkasára fektetett.  Eltelt egy óra, mire megpróbált megcsókolni, de nem engedtem. Nem játszom el megint ugyanazt a történetet. Ő azonban tökéletes összhangban volt velem, egy másodpercig sem jutott eszébe, hogy abbahagyja. Lágyan beletúrt a hajamba, finoman csókolgatni kezdte a nyakam, közben másik kezével erősen megszorította a derekamat. Mintha kapott volna egy használati utasítást, ami megmutatja, hogyan lehet a legkönnyebben beindítani. A levegő szinte meggyulladt körülöttünk. Gyengéden benyúlt a pólóm alá, s végigsimította a hátam. Nem bírtam tovább ellenállni, hagytam, hogy megcsókoljon. Beleremegtem, ahogy telt ajka lassan összeért az enyémmel. Hatalmas sóhaj tört ki belőle, majd hirtelen az ölébe kapott. Nem parancsolhattunk megálljt magunknak, a vonzalom és az ösztönök legyőzték a józan észt. Levette a pólóm, majd kikapcsolta a melltartóm. Forró csókokat lehelt a nyakamra, majd gyengéden nyalogatni kezdte a mellbimbóimat. Halkan felnyögtem. Ebben a pillanatban megláttam magunkat halványan visszatükröződni egy ablakból. Egy lányt láttam, aki beleugrott valami olyanba, amit túl elhamarkodottnak tart. Ez a lány naiv volt, s bármit képes lett volna megtenni a kiszemelt férfi szeretetéért. Láttam egy férfit is, aki sosem viszonozta senki szerelmét. Ez a férfi képes bármit mondani, vagy tenni, hogy megszerezze amit akar. Ez a gondolatmenet valahogy kijózanított. Úgy löktem el magamtól, mintha bántani akart volna. - Nem akarok lefeküdni veled. Hagyj békén. - mondtam kissé ingerülten, majd elrohantam. - El sem búcsúzol rendesen? - ennyit kérdezett az ágyon ülve, mikor én már az ajtón léptem volna ki. -Nem.

Az éjszakában ordibáló, hahotázó részeg fiatalok között találtam magam. Egy 13 év körüli lány épp egy férfit elégített ki orálisan a parkban. Körülöttem fiatal vidámság és gondtalanság, bennem csillapíthatatlan vihar tombolt. Leszegett fejjel és gyors léptekkel igyekeztem haza.  Zsebkendőért kutattam a táskámban, azonban ahogy turkáltam, nem hallottam a megszokott csilingelést. Nála maradt a lakáskulcsom. 

Nem kellett kopognom, kint ült a lépcsőn, a telefonját nyomkodta. Némán bekísért, én felmarkoltam a kulcsom. Cél teljesítve, most pedig minél előbb menekülni akarok erről a kínos helyzetből. Sarkon fordultam, olyan lendülettel, hogy egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom és neki ütköztem. Némán álltunk a szoba közepén, erősen szorított karjaival, én lélegezni is alig mertem. Belenézett a szemembe, majd óvatosan megcsókolt. Érintése újból forró lett. Nem maradt már gondolat, vagy indok, ami megállíthatott volna. Lekerült rólunk minden ruha, tűzforró testünk egybeolvadt. 

Álmatlanul forgolódtam mellette egész éjjel. Csalódott voltam. Hiába a jó előjáték, hiába a tökéletes külseje, a szex borzalmas volt. Megszállottan figyelte a testét, kizárólag önmagával foglalkozott. Reggel kipattant az ágyból, közölte hogy nincs kedve beszélgetni, majd elkezdett a telefonján játszani. Valami eltört bennem. Nem láttam már többé tökéletesnek. Előző napi ruhámban, egy szénakazallal a fejemen ballagtam haza. Sírtam, de közben örültem is. Nem miatta sírtam, inkább amiatt, aki lehetett volna. Eltemettem magamban azt a férfit, akit álmaimban láttam. Mintha letépték volna láncaim, úgy szabadultam meg a tökéletes férfi álomképétől, akit én alkottam. Megtört a varázsa, többé nincs hatalma felettem. Szabad lettem. Rádöbbentem, hogy egy ilyen férfinak sosem lehetek a mindene, sosem fogja értékelni a gondolkodásmódom vagy a humorom. Egy Márkhoz hasonló elérhetetlen férfi, életében csak egy emberbe szerelmes úgy igazán: önmagába.