Jól tudjuk, mennyire fájó lehet egy harmadik fél jelenléte kapcsolatunkban. Sajnos nem csak egy  nimfomániás cafka újabb barátnő jelölt lehet az, aki befurakszik két szerelmes közé. Mi van akkor, ha a férfi tökéletes lenne, de egyszerűen képtelen vagy élvezni a társaságát, mert folyton az anyja nyakán lóg? A legszomorúbb az, ha nem anyós-pajtás furakszik a kapcsolatba, hanem pici fiacskája rángatja bele akarva-akaratlanul. 

Hova lettek az igazi férfiak? Évtizedekkel ezelőtt, még jótékonyabb nevelésben volt részünk. A férfiak megtanulták apjuktól, hogyan legyenek fegyelmezettek és erősek, édesanyjuk pedig megmutatta, hogyan lehet gyengédnek lenni, érzelmeket kifejezni. Manapság a legtöbb szülő vagy elvált, vagy nem éppen harmonikus kapcsolatban él. Bárhogy is van, az biztos, hogy a gyerekeknek nincs rendes férfi és női példaképe az életben, nincs kitől eltanulniuk mindazt, amit a szülőknek kötelessége lenne átadni. Ezek a gyermekek egyszer aztán felnőnek és ők is gyerekeket nemzenek. Természetesen nekik már esélyük sincs átadni gyermekeiknek azokat a viselkedési normákat, amiket maguk sem kaptak meg saját szüleiktől.  

Így aztán, valahogy szembesültem a férfival, aki még az anyjával él. Házukban egyetlen szoba van csupán, a szeretett férfi szobája. Ajtaját sosem csukja be, így anyukája bárhol tartózkodik a lakásban, mindig tudnak váltani pár szót. Valahogy nehezemre esik felfogni, hogy egy anyjánál lakó felnőtt férfi, hogy nem vágyhat az elhatárolódásra? Vagy legalább annyi magánszférára, hogy magára csukja szobája ajtaját. Legalább akkor, ha a barátnője is ott van. 

A reggel ébredező fénysugarai már beköszöntek a redőny résein át. Egy hatalmas szeretkezéssel teli éjszaka után, kipihenten ébredtem kedvesem mellett. Szemünk lassan kinyílt, majd tekintetünk találkozott. Jó reggelt! - suttogtam mosolyogva. Pár percig ölelkeztünk, majd különös hangokra lettünk figyelmesek. Ádám anyukája már ébren volt, s azt a sorozatot nézte, amit fia ajánlott neki. A romantikus pillanat megszakadt, majd Ádám felugrott mellőlem, felkapott egy nadrágot és kiszaladt megnézni, mit reagál anyja az évadzáró epizódra. Akárcsak a Starkokat a trónok harcában, a romantika utolsó megmaradt szikráit is meggyilkolták, lenyilazták, kést döftek a szívébe és elvágták a torkát. A sorozat 50 perces, s a beszűrődő hangokból megállapítottam, hogy még csak nemrég kezdődhetett. Egyedül feküdtem az ágyon, a romantika vérben úszó, rothadó teteme mellett. 

Előző kapcsolataimban hirtelen haragú és türelmetlen voltam. Minden erőmmel azon fáradoztam, hogy ezzel a férfival végtelenül türelmes és megértő legyek. Hiszen nem lehetek féltékeny az anyjára, nem haragudhatok rá azért, mert miközben filmet néz velem kiszalad felvenni az anyja telefonját, vagy csak kimegy kávét főzni és beszélgetni vele. Talán önző vagyok. Talán érthető, hogy egy hónapja tartó románc után a szerelmemmel szeretném eltölteni az időt, nem pedig hármasban az anyjával. Ennek ellenére szimpatikus az édesanyja, egy rettentően jószívű és kedves teremtés. Azonban, ők ketten napi 24 órában együtt vannak. Ha már áthív a barátom, hogy töltsem náluk a hétvégét, akkor az a hétvége szólhatna ténylegesen rólunk. 

Ahogy ezen őrlődtem az ágyban, bevillant egy gondolat. Van egy olyan dolog, amit én megadhatok a pasimnak, az anyja viszont nem. Vagyis tulajdonképpen megadhatná ő is, csak az undorító és beteges lenne. A délelőtt folyamán préri farkasnak éreztem magam, aki próbálja elkapni a gyalogkakukk pasiját, aki folyton kirohangál a szobából anyucihoz. Az egyik alkalommal azonban elkaptam a lábát az ágyból. Lassan végigsimítottam a lábát, egészen a hasáig. Nagyon lassan elkezdtem lehúzni a nadrágját, majd az alsógatyáját. Mire levettem, már kőkemény volt. Felültem és óvatosan a számba vettem. 

- Mit csinálsz? - kérdezte meglepődve.

- Megtanítalak, hogy ha velem vagy, ajánlott becsukni az ajtódat. - mondtam annyira erotikusan, amennyire csak tudtam, majd újra a számba vettem a farkát, de ezúttal az egészet, a tövéig. Az ajtó puffant, úgy vágta be, s át is adta magát az élvezeteknek. Addig kényeztettem kézzel és szájjal, míg el nem élvezett. A megszokottnál hamarabb ment el, aztán még hosszú percekig erősen remegett a teste a gyönyörtől. Nagyon hálás tudok lenni, ha foglalkoznak velem és figyelnek rám.  

Egy óra se kellett, rájöttem, hogy bár a csatát megnyertem, a háborúban esélyem sincs. Az ágyból fekve hallottam, hogy Ádám üdítőt keres, de nem talál. Majd akkor lesz véve az is - hallatszottak be anyukája szavai. Az első gondolatom az volt, hogy felöltözöm és elsétálunk a sarki kisboltba üdítőért, ahogy azt már korábban is tettük. Ádám első gondolata viszont az volt,(amit lelkesen meg is osztott velem) hogy ebéd után az anyja bevisz minket a városba, engem hazavisznek, ők bevásárolnak, meg talán el is nyalnak egy fagyit a belváros szívében. Megsemmisülve éreztem magam. Úgy döntöttem, egy percet sem szeretnék tovább pazarolni az időmből arra, hogy közéjük állok. Felöltöztem és összepakoltam. Meglepődtem, mikor elbúcsúztam Ádám anyukájától. Mindenáron marasztalni próbált, elárulta hogy mit szeretett volna vacsorára főzni nekünk. Tehát az anyukája még vacsorára is marasztalt volna, szívem szerelme pedig már ebéd után lekoptatott volna, hogy anyucival lehessen. Ha akarnék sem tudnék haragudni arra a kedves asszonyra. Nem tehet róla, hogy az egyetlen fia képtelen lecuppanni a csecséről. 

Nem tudom, maradt-e még olyan férfi vagy nő ezen a világon, aki még a régi értékekkel rendelkezik. Bele sem merek gondolni, mi lesz az emberiségből néhány évszázad múlva. Visszakaphatjuk valaha azokat a bölcsességeket és viselkedési normákat, amiket a nagy-dédszüleink még természetesnek vettek? Elveszett, múlt nélküli emberekké lettünk. S ami a legfontosabb, hogyan tudjuk majd gyermekeinket olyan férfiakká és nőkké nevelni, akik szeretik, tisztelik egymást, s nem okoznak fájdalmat tudatlan, abnormális viselkedésükkel?