Ha az ember lánya már jó ideje szingli, valami téveszme azt sugallja, hogy amint megtaláljuk a nagy Őt, minden rendben lesz az életünkben. Megszállottan keressük a boldogságot, ám mindig rossz ajtón kopogtatunk. Egyedülállóként hiányzik a szex, a romantika, még több szex és a gyengédség. Miután elköteleztük magunkat, egy idő után elegünk lesz a bonyolult és fájdalmas párkapcsolati problémákból, s újra vágyódunk régi életünk után. Lehetséges, hogy nekünk embereknek semmi sem elég jó? Miért vágyunk mindig arra, amink nincs?
Mint sokan mások, én is féltem egy kicsit az egyedülléttől. Nem könnyű 4 év után újra ráeszmélni, hogy senki nem tapossa el a bogarakat, senki nem nyitja ki neked a vizes palackot, nem kapsz virágot különösebb indok nélkül és hogy éjjelente csak a sötétség ölel át. Mint minden összetört szívű lány, én is a szinglik és gyámoltalanok védelmezőjéhez, lelki pásztorához fordultam. Bridget Joneshoz. Fagylalttal kiegészítve. Meg tejszínhabbal. Csokireszelékkel a tetején. Befigyelt pár mogyorós drazsé is.
Nyolc hónap kihagyás után már azt sem tudtam hogy néz ki egy valamire való férfi. A szexuális életem roppant változatos volt: hol Dr. House, hol pedig Channing Tatum elégített ki álmomban. Itt kell megjegyeznem, hogy bár House egy igazi tahó, ennek ellenére nagyon érti a dolgát! Ha randiztam is nagy ritkán, csak az járt a fejemben, hogy mikor léphetek már le? Vajon gyanús lenne, ha felhívna a barátnőm azzal a szöveggel, hogy a galaktikus föderáció tagjai megjelentek egy űrhajóval a fehér ház felett és Obama elnök haladéktalanul látni akar, mivel én vagyok az egyetlen ember a bolygón aki beszél földönkívüli nyelven?
Kiszámíthatónak és unalmasnak kezdtem látni a férfiakat. Nem mondanám gyengémnek a szeretni való lúzereket, sem pedig a baszni vágyó, agyonszolizott H.M.CS.-ket sem (Helyi Menő Csávó). Lassan úgy éreztem, teljes az életem férfi nélkül is. Sőt, kezdtem lenézni és megítélni minden férfit. Míg a barátnőim csodálatos, szeretni való személyiségek voltak, a férfiaktól csak lekezelést és fájdalmat kaptak. Iszonyatosan tehetségesek fajtánk hím egyedei. Szíveket törnek össze, fájdalmat és csalódást hagynak maguk mögött, s leggyakrabban még csak észre sem veszik. Rosszabb esetben igen, csak nem érdekli őket. Hogyan találjak szerelmet, ha élből elutasítok minden férfit? Bakancsot kéne vennem és kipróbálni milyen leszbikusnak lenni? Talán. A témában elmerülve, mély beszélgetést folytattam egy meleg barátnőmmel. Mint kiderült, mi nők sem vagyunk jobbak ezen a téren. Lehet, hogy a sok fájdalmat és szerelmi csalódást csak valami áthidalhatatlan kommunikációs szakadék okozza férfiak és nők között?
Miután felhagytam a randizással, muszáj volt több időt eltöltenem magamban. Rádöbbentem, hogy fantasztikus szerető vagyok! Finom vacsorákkal leptem meg magam, kipróbáltam új dolgokat és kezdtem egész jól érezni magam velem. Mégis miért lenne szükségem megszállottan egy férfira, amikor mindent meg tudok adni magamnak vibrátorral egyedül is? Azt hiszem, a titok nyitja az, hogy felesleges idő előtt beleugrani egy kapcsolatba, csak hogy ne legyünk egyedül. A legjobb ember, akivel randizhatunk, az saját magunk. Hiszen ha még mi sem érezzük jól magunkat velünk, akkor egy férfitől milyen alapon várhatjuk el ezt?
